A klímainfláció az élelmiszerárak emelkedését jelenti, amelyet az időjárási ingadozások és a hosszú távú klímaváltozás okoz, nem pedig a monetáris vagy keresleti tényezők. Extrém aszályok, árvizek, hőhullámok vagy kiszámíthatatlan szezonális változások. Megzavarják a terméshozamot, csökkentve az élelmiszer-ellátást – és ezáltal az árakat is. Ahogy az „As You Sow” kezdeményezés fogalmaz: „a szélsőséges időjárás… csökkenti a terméshozamot, ami magasabb árakhoz vezet.” Más szóval, a károsodott növények miatt kevesebb élelmiszer áll rendelkezésre a piacon, és felhajtják az árakat, amit mi… klímainfláció.

A klasszikus inflációval ellentétben (ahol a túlzott pénznyomtatás vagy az erős kereslet gyakran okolható az emelkedő árakért), az éghajlatváltozás okozta infláció kínálati oldali mozgatóerő. Az Európai Központi Bank (EKB) megjegyzi, hogy „a megnövekedett átlaghőmérséklet nemlineáris inflációs növekedést okoz, amely akár 12 hónapig is eltarthat” – ez egy hosszabb távú hatás, nem csak egyszeri sokkhatás. Az éghajlati szélsőségek ezért… állandó nyomású felfújás, ami hozzáadódik a jelenlegi maginflációhoz (pl. az EKB becslése szerint a 2022-es hőhullám ~0,67 százalékponttal növelte az élelmiszerárak inflációját az EU-ban).

Hogyan csökkentik az időjárás szélsőségei az élelmiszer-hozamot

Az éghajlati infláció fő okai közé tartoznak az időjárási ingadozások, amelyek károsítják a növényeket és csökkentik a hozamokat:

• Száraz és forró. A nedvességhiány nagyobb stresszt okoz a növényeknek (és az állatállománynak), alacsonyabb hozamokat és intenzív öntözési igényt eredményez. Például az Európai Bizottság közös kutatása azt mutatja, hogy ~2°C-os globális felmelegedés esetén az EU-ban a kukoricahozam 2050-re 1–22 %-val, Dél-Európában pedig akár ~49 %-val is csökkenhet (több terület már most is talajvízhiánnyal küzd). Ezenkívül a magasabb hőmérséklet gyorsabb növénynövekedést (a növények korábban „érnek”) és a talaj kiszáradását okozza, ami csökkenti a termés minőségét (pl. 2023-ban a magas hőmérséklet Szlovákiában idő előtt beértette a gabonaféléket és a burgonyát).
• Árvizek és intenzív esőzések. A zuhogó esőzések és árvizek teljesen elpusztíthatják a terményeket (kimoshatják a magokat vagy erodálhatják a talajt), és lehetetlenné tehetik a betakarítást. A gazdák arról számolnak be, hogy a hatalmas esőzések eláztatták a terményeket (pl. Szlovákia egyes régióiban az őszi esőzések a téli termények megbarnulását és penészedését okozták). Az árvizek az infrastruktúrát – hidakat, utakat és raktárakat – is károsítják, ami korlátozza a termények betakarítását és tárolását. Végül, de nem utolsósorban például 2024 nyarán Pakisztánban árvizek bénították meg az élelmiszer-ellátást, ami az élelmiszerárak több mint 501 TP3 triplájával emelkedett.
• Instabil évszakok. A fenológia eltolódása (korábbi tavasz vagy későbbi tél) fagykárokat okozhat közvetlenül a virágzási időszakban. Például 2023 márciusának végén a fagyok károsították a virágzó gyümölcsfákat Nyugat-Szlovákiában, és sok gyümölcstermés gyakorlatilag elpusztult. A rendszertelen téli vagy tavaszi esőzések megzavarják a vetést és a virágzást, ezáltal csökkentve a terméshozamot.
• Egyéb tényezők. A magasabb hőmérséklet és páratartalom elősegíti a betegségek, penészgombák és kártevők terjedését, ami csökkenti a termés minőségét és mennyiségét. Ugyanakkor a szükséges hideg infrastruktúra (gyümölcshűtő kutak, hűtőtárolás) energiaigényesebb.

Növekvő költségek az élelmiszerláncban

A klímaváltozás közvetlenül is növeli az élelmiszer-termelés és -elosztás költségeit:

• Öntözés és hűtés. Száraz időszakokban a gazdálkodóknak intenzívebben kell öntözniük drágább vízzel (ami gyakran korlátozott, és talajvíz- vagy szójaszivattyúzást igényel). A forró és párás időjárás a betakarítás utáni eltarthatósági időt is lerövidíti, és növeli a romlás kockázatát, ami több hűtött tárolást és energiát igényel. Az Európai Parlament figyelmeztet, hogy a magasabb hőmérséklet „csökkenti a tárolási időt és növeli a hűtési költségeket” az élelmiszerek esetében.
• Logisztika és szállítás. A nagyobb európai folyók (Rajna, Duna) alacsony vízszintje – amelyet a nyári aszályok okoznak – súlyosan korlátozza a belvízi áruszállítást. A 2022-es aszály idején számos gabonaszállítmányt le kellett állítani a Rajnán. A nagy nyári hőség és viharok az utakat, a vasutakat és az energetikai infrastruktúrát is károsítják, ami a nagyon tápláló és romlandó élelmiszerek elvesztéséhez vezet.
• Új termelési követelmények. A forró éghajlat miatt eltérő fajták termesztésére, különböző régiókban történő ültetésre vagy (légkondicionált) üvegházak építésére lehet szükség. Ezek az alkalmazkodások tőkeigényesek és növelik a termelési költségeket.

Európai Unió: a legsebezhetőbb régiók és növények

Az éghajlati hatások egyenetlenül fognak oszlani az EU-n belül:

• Dél-Európa. A mediterrán országok (Spanyolország, Olaszország, Görögország, Balkán) különösen érzékenyek az aszályokra és a magas hőmérsékletekre. Például a 2022–2023-as olaszországi és spanyolországi aszály az olívaolaj árának körülbelül 50 1TP3 tonnával történő emelkedését okozta. Az olajbogyó (egy régi növény) és a szőlő különösen érzékeny a vízhiányra a régióban. Dél-Európa már most is nagymértékben függ a mezőgazdasági termékek (főként szója és állati takarmány) importjától: az EU fehérjetakarmányának (szójának) 70–75 1TP3 tonnát importál Dél-Amerikából és az Egyesült Államokból, ezért ezekben a régiókban rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra.
• Közép- és Kelet-Európa. Olyan országok, mint Magyarország, Románia, Bulgária és Szlovákia, nagy mezőgazdasági területekkel rendelkeznek, amelyeket már most is gyakran sújtanak aszályok. Például 2023-ban Dél-Szlovákiában egy széles körű aszály komolyan veszélyeztette a kukorica, a napraforgó és a repce termését (sok gazdálkodónak öntöznie kellett). A zöldségek és gyümölcsök (paprika, uborka, alma, szilva) szintén érzékenyek a szélsőséges aszályra és fagyra ebben a zónában. Másrészt Kelet- és Észak-Európa egyes részein (pl. a Balti-országokban vagy Skandinávia középső részén) mérsékelt felmelegedéssel enyhe terméshozam-növekedés tapasztalható, de új kártevők és árvizek fenyegetik őket.
• Nyugat- és Észak-Európa. Franciaország, Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság viszonylag nedvesebb éghajlattal rendelkezik, de a 2023-as szélsőséges tavaszi árvizek és aszályok jelentős veszteségeket okoztak ott (például Algériában az árvizek tönkretették a cukorrépát és korlátozták az Egyesült Királyság burgonyatermését, ami ~22 %-val növelte a burgonya árát). Észak-Európában ezzel szemben az állattenyésztési körülmények (hűtőrendszerek) fenntartási költségei nőnek, és a gabonafélék télen nedvességhiánytól szenvedhetnek.

Az élelmiszerárak stabilitására gyakorolt hatások az EU-ban

Az éghajlati infláció következményei súlyosak az EU számára:

• Magasabb árak és instabilitás. Az EU tartós élelmiszerárak emelkedésével és nagyobb volatilitással nézhet szembe. Az Európai Parlament így összegzi a helyzetet: „a klímaváltozás magasabb élelmiszerárakhoz és alacsonyabb minőséghez vezet”, hozzátéve, hogy a kulcsfontosságú növények (olíva, búza) vannak „a leginkább veszélyeztetve”. A mediterrán régió „különösen sebezhető” lesz az importtól való függősége miatt. Például 2024-re körülbelül 9 % európai háztartás nem engedheti meg magának, hogy hetente legalább egyszer húst vagy halat tartalmazzon, ami rontja a szegényebb csoportok élelmezésbiztonságát.
• Étrendi változások és társadalmi következmények. Az emelkedő élelmiszerárak következtében az európai fogyasztók megváltoztathatják étkezési szokásaikat. Az EKB és az EPRS már ma is arra figyelmeztet, hogy az emelkedő árak arra kényszeríthetik az embereket, hogy kevesebb húst és több növényi alapú élelmiszert egyenek – hogy a gabonafélék szabad kapacitását az emberi fogyasztásra irányítsák. Az étkezési preferenciák megváltoztatása társadalmilag kihívást jelentene (különösen azokban az országokban, ahol hagyományosan magas a húsfogyasztás).
• Megnövekedett áramkimaradások kockázata. Az EU nem önellátó: már most is importál fontos árucikkeket (szójabab, kávé, kakaó, olajok). A tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy 2050-re az EU importjának akár 40 1TP3 tonnája is „nagyon sebezhető” lesz az aszállyal szemben.ha az éghajlati viszonyok romlanak. Ez azt jelenti, hogy az Európán kívüli éghajlatváltozás közvetlenül „befolyásolhatja az életünket” – például egy globális szójahiány árvihar formájában átterjedhet Európára.

Előrejelzések 2050-ig: mi van, ha a kibocsátások nem csökkennek?

A továbbra is magas CO₂-kibocsátás forgatókönyve szerint a klímainfláció tovább fokozódhat. Az IPCC a következő évtizedekre figyelmeztet: a globális felmelegedés ~2050-re drámai áremelkedéshez vezethet. A klímamodellek szerint konkrétan 2050-re A gabonaárak akár több mint ...-val is emelkedhetnek a világpiacon ~29 % a klímasemleges fejlődéshez képest. Az árstabilitás csökkenne – az alacsonyabb szélességi körökre (pl. Dél-Európa, Afrika) a csökkenő terméshozamok nyomása nehezedik, míg a magasabb szélességi körökre súlyosabb szezonális ingadozások lennének jellemzőek.

Az EU számára ez még keményebb küzdelmet jelent az élelmiszer-ellátásért. A kutatási forgatókönyvek arra figyelmeztetnek, hogy század közepére az EU-ba importált áruk jelentősen nagyobb aránya lesz aszályok fenyegetik – akár 40 1TP3 tonnányi import is „nagyon sebezhetővé” válhat. Más szóval, az EU még jobban függővé válna más kontinensekről érkező ellátástól, amelyek azonban az éghajlati szélsőségek miatt kieshetnek.

Ha nem csökkentjük a kibocsátásokat, a szélsőséges időszakok gyakoribbak és súlyosabbak lesznek. Egy mérsékelt éghajlatvédelmi fellépést (RCP6.0) feltételező forgatókönyv szerint nemcsak az árak emelkednek, hanem szükségessé válhat az új realitásokhoz való teljes alkalmazkodás is – például a húsfogyasztás csökkentése, hogy elegendő gabonát biztosítsunk az embereknek. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy ahogy a hőmérséklet és a szélsőséges időszakok +2°C fölé emelkednek, a mezőgazdaságban a vízért és a földterületekért folytatott konfliktusok fokozódhatnak, ami aláhúzza az enyhítő intézkedések sürgősségét.

Az éghajlatváltozás már most is felfelé hajtja az élelmiszerárakat – ezt nevezik „klímainflációnak”. Az olyan szélsőséges időszakok, mint az aszályok, az árvizek és a hőhullámok, közvetlenül csökkentik a kínálatot (egyes növények az EU-ban akár a termés felét is elveszíthetik), ami az öntözés, a hűtés és a szállítás megnövekedett költségeivel együtt hosszú távon magasabb élelmiszerárakat eredményez. Tudományos előrejelzések szerint ez a tendencia 2050-re még tovább gyorsul – az alapvető gabonafélék ára akár több tíz százalékkal is emelkedhet, ami hatalmas kihívást jelent majd Európa számára az élelmiszer-ellátás elérhetősége és stabilitása szempontjából. További bizonyítékokat és előrejelzéseket szolgáltatnak az IPCC, az OECD-FAO jelentései és az EU-tanulmányok (pl. ECB), amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ha a kibocsátások nem csökkennek, az éghajlati infláció a bevásárlókosaraink új valóságává válhat. JRi

Források: IPCC (WGII, 2022), Európai Parlament (EPRS, 2025), EKB kutatás (2024), OECD-FAO (2024), WFP, éghajlati tanulmányok és újabb jelentések (CarbonBrief, Al Jazeera).