A nemrégiben, az Egyesült Királyságban, Exeterben megrendezett 2025-ös Globális Fordulópontok Konferenciája egy sürgős figyelmeztetésre összpontosított: a visszafordíthatatlan éghajlati hatások elkerülésére szolgáló ablak „gyorsan zárul”. „cselekvésre való felhívásnak” nevezték a kutatói közösség, a politikai döntéshozók és az üzleti vezetők számára, kiemelve a „fordulópontok” megértésének és a cselekvés felgyorsításának fontosságát.

Mik azok a fordulópontok? A fordulópontok, vagy „fordulópontok” olyan küszöbértékek, amelyeken túl a Föld rendszerének egyes részei visszafordíthatatlanul és gyakran hirtelen új állapotba kerülhetnek. Ezeket a rendszerben lévő „megerősítő visszacsatolások” okozzák, amelyek „önmagukat fenntartóvá” válnak, és „nagyon nehezen visszafordíthatók”. A 2022-es első fordulópont-konferencia óta a globális hőmérséklet emelkedett, ami a Föld számos fordulópontját közelebb hozta.

Főbb kockázatok és veszélyeztetett rendszerek

Tim Lenton és Johan Rockström professzorok, a konferencia társelnökei kiemelték, hogy a globális felmelegedés számos földi rendszert közelebb sodor a fordulópontjukhoz. Johan Rockström figyelmeztetett, hogy a földi rendszereket fenyegető kockázatok elérték a „globálisan katasztrofális” szintet. A legnagyobb, nagy súlyosságú és bekövetkezési valószínűségű kockázatok a következők:

• Grönland és a nyugat-antarktiszi jégtakarók összeomlásaEzek a selfek elegendő jeget tartalmaznak ahhoz, hogy 65 méterrel megemeljék a tengerszintet. Ricarda Winkelmann professzor ezeket a rendszereket „lassan fejlődőként” írta le, de „gyors és hirtelen változásokra” képesek, amint azt az Ilulissat-gleccser hatalmas leszakadása is mutatja. Modellezési tanulmányok a Ross-self esetében 3,5-4°C, a Filchner-Ronne-self esetében pedig 5-5,5°C közötti globális felmelegedési „veszélyzónát” sugallnak. A Déli-óceán sótartalmának 2015 óta tartó növekedése arra utal, hogy „az óceán egy új rendszerbe lépett”, ahol a melegebb, sósabb víz megnehezíti a tengeri jég újbóli növekedését.
• Az amazonasi esőerdő pusztulásaEz az esőerdő a száraz szavannává válás veszélyének van kitéve, már 3-5°C-os globális felmelegedés esetén is. Az évtizedek óta tartó „magas szintű erdőirtás és erdőpusztulás” csökkenti a víz újrahasznosítását, ami aszályokhoz és erdőtüzekhez vezet, sőt, a kihalás hőmérsékleti küszöbét is alacsonyabbra tolja. Modellezési tanulmányok azt sugallják, hogy az Amazonas pusztulásának kockázata drámaian megnő 1,5-2°C-os felmelegedés esetén, ha figyelembe vesszük az erdőirtást.
• Atlanti-óceáni meridián átfordulási keringés (AMOC) leállítása.

Továbbá az elemzés azt mutatja, hogy A világ szárazföldi területének 261 TP3 tonnáját fenyegeti legalább egy ökológiai „változási rendszer”, amely 3,4 milliárd embert érint (a világ népességének 43%-jét). A korallzátonyok (31%), a tundra (átmeneti szakasz a boreális erdőbe, 30%) és a trópusi erdők (átmeneti szakasz a szavannába, 28%) vannak veszélyben.

A „pozitív fordulópontok” lehetősége A konferencia a „pozitív fordulópontokra” is nagy hangsúlyt fektetett, amelyek nagyszabású, önvezető társadalmi változásokat jelentenek, amelyek képesek csökkenteni az ember éghajlatra gyakorolt hatását. Lenton professzor szerint „meggyőző érvek szólnak amellett, hogy gyorsabban kilábalhatnánk a bajból”, ha ezekre a pontokra összpontosítanánk. Példák többek között:

• Az elektromos járművek (EV-k) gyors bevezetéseA csökkenő költségek és a növekvő vásárlások egy „visszacsatolási hurkot” hoznak létre, amely az elektromos járművek eladásainak exponenciális növekedését hajtja, miközben a hagyományos autók eladásai a kulcsfontosságú országokban zuhannak.
• Változás az energiában és az iparbanAz energiatermelő szektor sikeres átalakuláson megy keresztül, és bár az acélipar átalakulása korai szakaszban van, a tiszta acélra vonatkozó támogatások (mint például az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye) felgyorsíthatják a „kockázatészlelés fordulópontját”, ahol a késleltetett, nem pedig a korai cselekvés kockázattá válik.
• „Fánkgazdaságtan” és bolygónk egészségeEgyre több város és régió alkalmazza a „fánkgazdaságtan” keretrendszerét, amely egyensúlyt teremt az emberi szükségletekkel és a bolygó korlátaival. A malajziai kormány beépített egy bolygóegészségügyi keretrendszert a fejlesztési tervébe.
• Az étkezési szokások megváltoztatásaEgy dániai projekt közösségi akciókon keresztül népszerűsíti a növényi alapú étrendre való áttérést, ami „mélyreható ökológiai átalakuláshoz” vezethet.

A pozitív fordulópontok gondolata megváltoztatja a politikai narratívát: az adózás helyett, ami politikailag nehéz, a hangsúly a „kezdeti akadály leküzdésén” van, amely után a rendszer magától beindul (ahogyan az a napenergia-forradalom esetében is történt). A kutatói közösség „receptet” és „eszköztárat” keres a meglévő rendszerek destabilizálódásának jeleinek azonosítására és a pozitív változások felgyorsítására.

Az irányítás és a kommunikáció fontossága

A konferencia hangsúlyozta az erős globális és helyi kormányzás fontosságát a globális felmelegedés megállítását célzó politikák végrehajtásában. Szó esett a „megelőzés” és az „átszervezés” szükségességéről. A sikeres Montreali Jegyzőkönyvet (az ózonréteget lebontó anyagok kibocsátásának korlátozására vonatkozó kötelező érvényű megállapodás) példaként említették arra, hogy a megállapodásoknak miért kell kötelező érvényűeknek, nem pedig önkénteseknek lenniük.

A tudósoknak jobban kellene kommunikálniuk a fordulópontok kockázatait, hogy cselekvésre ösztönözzenek. Rockström megjegyezte, hogy a médiának „hatalmas felelőssége” van, és „sajnálatos”, hogy bagatellizálják a kockázatokat, és csak a tudósok „hangos megjegyzéseit” fogadják el. Mindazonáltal, ahogy Winkelmann professzor mondta, a média „hihetetlenül fontos szerepet játszhat a dolgok előremozdításában”. Csalódást keltő, hogy az országok úgy döntöttek, hogy az IPCC hetedik értékelő jelentésébe (AR7) nem illesztenek be külön jelentést a fordulópontokról, mert a téma „a politikusokat és néhány tagországot foglalkoztatja”. Az AR7-ben azonban „sokkal több tudományos adat lesz a fordulópontokról” az olyan új modellezési programoknak köszönhetően, mint a TIPMIP.

Új tudományos eredmények és a következő lépések

A konferencián bemutatott új tudományos eredmények között szerepelnek a nemzetközi Tipping-point Modelling Intercomparison Project (TIPMIP) kezdeti eredményei, amely a „legszilárdabb tudományos alapot” nyújtja a fordulópontok elemzéséhez. Egy másik projekt, a What If Modelling Intercomparison Project (WhatIfMIP) az egyik fordulópontnak a másikra gyakorolt kaszkádhatásait vizsgálja.

A jövőbeli tervek között további, fordulópontokról szóló konferenciák szerepelnek Malajziában (2026) és Berlinben (2027). A fordulópontokról szóló második globális jelentés várhatóan 2025 második felére készül el, és az irányítási kérdésekre és esettanulmányokra fog összpontosítani. A tudományos közösséget felkérik arra is, hogy dolgozzon ki egy „a fordulópont-dinamika átfogó kockázatértékelését” és egy „a fordulópontok pénzügyi kockázatainak első globális atlaszát” az IPCC 7. értékelő jelentéséhez. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások finanszírozásának csökkentése, például az Egyesült Államokban, azonban aggasztó, mivel veszélyezteti a Föld rendszer destabilizálódásának nyomon követésére való képességünket.

Végül a konferencia nyilatkozata felszólította a kormányokat olyan politikák elfogadására, amelyek elősegítik a pozitív fordulópontok beindítását gazdaságaikban és társadalmaikban, azzal a céllal, hogy önvezető változásokat generáljanak a nettó nulla kibocsátás felé. Kiemelték, hogy „határozott politika és civil társadalmi fellépés” elengedhetetlen ahhoz, hogy a világ „a fordulópontok ellenőrizhetetlen kockázataival való szembenézésről a pozitív fordulópontok kínálta lehetőségek megragadására forduljon”..