Hogyan kezelheti a klímaváltozást az „éghajlati érvényesítés”?

A stratégia ezt a megközelítést „éghajlati érvényesítésnek” nevezi. Ez a megközelítés hangsúlyozza, hogy a növekvő és gyakoribb éghajlati hatások és a növekvő költségek miatt elengedhetetlen az alkalmazkodási tényezők bevonása a döntéshozatali folyamatokba olyan területeken, mint az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a környezet, az infrastruktúra és a gazdaság, hogy biztosítsuk közös erőfeszítéseink hatékonyságát. . Hasonló nézeteket mutat be az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) 2023-as sajtóközleménye, ahol az IPCC elnöke, Hoesung Lee kijelenti, hogy „a hatékony és méltányos éghajlati intézkedések végrehajtása nemcsak csökkenti a természetben és az emberekben okozott veszteségeket és károkat, hanem szélesebb körű előnyökkel is jár."

Ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5°C-ra korlátozzák, a globális üvegházhatású gázok kibocsátását 43 %-vel kell csökkenteni 2019 és 2030 között. A 2023-as dubai COP28 klímakonferencián a felek elismerték, hogy nem teljesítették a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit. Az éghajlati szempontok gyors és hatékony integrálása minden fejlesztési programba és politikába elengedhetetlen a sürgős globális éghajlati válság kezeléséhez.

Miért fontos az éghajlatváltozás általános érvényesítése? Az éghajlat-politika általános érvényesítése biztosítja, hogy az éghajlatváltozásra adott válaszok szisztematikusan szerepeljenek minden szakpolitikában és tevékenységben, nem pedig elszigetelt problémaként. Az ilyen integráció átfogóbb és költséghatékonyabb megoldásokat tesz lehetővé, amelyek egyszerre több problémát is kezelnek.

Az éghajlati megfontolások integrálásának hiánya akadályozhatja a hatékony éghajlati fellépést, és helytelen alkalmazkodáshoz vezethet, ha a fejlesztési tevékenységek akaratlanul is súlyosbítják az éghajlati kockázatokat. Az éghajlatváltozás általános érvényesítésének fontossága ellenére a haladás továbbra is lassú és egyenetlen, gyakran a változással szembeni intézményi ellenállás miatt. Az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépést gyakran csak egy szektor felelősségének tekintik, nem pedig kollektív feladatnak. Ezen túlmenően az éghajlat-politika általános érvényesítése gyakran csak az éghajlati szempontok hozzáadására korlátozódik a meglévő kezdeményezésekhez, amelyet az „klíma hozzáadása és keverés” megközelítésnek neveznek.

Ezen akadályok leküzdése érdekében feltártuk, hogy az éghajlat-politika általános érvényesítésének kihívásai hogyan hasonlítanak a nemek közötti egyenlőség politikában való megvalósításáért folytatott hosszú távú küzdelmekre. Feltesszük magunknak a kérdést: mit tanulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelem a gender mainstreamingből?

A gender mainstreaming története, beleértve az intézményi beruházásokat is az 1990-es évek óta, értékes tanulságokkal szolgál a politikai és intézményi akadályokról. Ez a tudás segíthet leküzdeni az éghajlati általános érvényesítés kihívásait. Az ENSZ rendszere, amelynek világos céljai vannak a nemek közötti egyenlőség és az éghajlati egyenlőség általános érvényesítésére, megfelelő keretet kínál az elemzéshez.

Egy 2024-ben megjelent tanulmány az ENSZ-ügynökségek dokumentumait vizsgálta a klímaváltozás által erősen érintett élelmiszer- és mezőgazdasági szektorban. Különböző szintű nemi és éghajlati integrációt találtak ezekben az ügynökségekben. A legfontosabb területek, ahol az éghajlati perspektíva elmaradt a nemek közötti egyenlőség mögött, a stratégiai tervezés, a vezetés, a szervezeti kultúra és az elszámoltathatóság.

Az áttekintés több lépést javasol az éghajlati szempontok integrálásának javítására:

1. Használjon különböző stratégiákat: használja a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének legjobb gyakorlatait széles körű éghajlati kezdeményezések és konkrét beavatkozások végrehajtásához.

2. Intézményi elszámoltathatóság kiépítése: erős mechanizmusok létrehozása az éghajlatváltozás nyomon követésére. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének ENSZ-kerete hasznos modellként szolgálhat.

3. Fogadja el az éghajlati igazságosság szempontját: támogassa az éghajlatváltozás által érintettek szükségleteit, és helyezze előtérbe a kollektív jogokat a gazdasági növekedéssel szemben.

A felelős és integrált éghajlati beavatkozások előfeltételei egy fenntarthatóbb és rugalmasabb jövőnek. A finanszírozás azonban továbbra is kulcsfontosságú tényező.

Megfelelő finanszírozás nélkül a mainstreaming nem hatékony. A 2015-ös párizsi megállapodás szerint a magas jövedelmű országok évente 100 milliárd dollárral járulnak hozzá, amit eddig nem sikerült teljesíteniük. A meglévő alapok egyenlőtlenül oszlanak meg. A történelmileg hátrányos helyzetű országok a legkevésbé felelősek a klímaválságért, de leginkább érzik azt. Ezek az országok gyakran kénytelenek egyensúlyba hozni a fejlesztésbe való befektetéseket és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépéseket egy tisztességtelen nemzetközi pénzügyi rendszerben.

A hivatalos fejlesztési segély 2022-ben elérte a 204 milliárd USD-t, de a humanitárius igények csaknem fele teljesítetlen maradt. A gazdag országok teljes bevételükből mindössze 0,36 %-t fektettek segélyekbe, ami csak kis mértékben haladja meg a 2021-es 0,33 %-t, az 1970-re ígért 0,7 %-hoz képest.

A szükséges finanszírozás birtokában az éghajlat-politika általános érvényesítése hozzájárulhat a globális fejlesztési célok és az éghajlati fellépések eléréséhez. (Co2AI)