A szélsőséges időjárás értelemszerűen ritka bolygónkon. A heves viharok, a perzselő hőhullámok és a keserű fagyok jól mutatják, milyen a legrosszabb az éghajlat. Mivel azonban a Föld éghajlata gyorsan melegszik, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt, a lehetséges időjárási viszonyok, köztük a szélsőségek köre is változik. A tudósok definíciója szerint a „klíma” a lehetséges időjárási események egy bizonyos időszakon belüli eloszlása, mint például a hőmérsékleti tartomány, a csapadékösszeg vagy a napsütéses órák. Ebből statisztikai méréseket készítenek, például átlagos (vagy normál) hőmérsékletet. Az időjárás több időskálán változik – másodpercektől évtizedekig – tehát minél hosszabb az éghajlat elemzésének időtartama, ezek az elemzések annál pontosabban rögzítik a lehetséges légköri konfigurációk végtelen skáláját. (Simon H. Lee, Hayley J. Fowler és Paul Davies, The Conversation, bővebben itt phys.org)