Mi az a szénlábnyom?

Szénlábnyom (vagy lábnyom üvegház gázok) egy tevékenység, termék, vállalat vagy ország által a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok teljes mennyiségének becslése. A közös mértékegység a CO₂ egyenérték (CO₂e) összehasonlítási egységenként, például tonna CO₂e évente, kilogramm szén-dioxid fehérjetermeléshez, megtett kilométerek vagy egy ruhadarab. A termék szénlábnyoma magában foglalja a termék teljes életciklusa alatt – a gyártástól a fogyasztáson át az ártalmatlanításig – a kibocsátást.

Hasonlóképpen, a szervezet szénlábnyoma magában foglalja a szervezet által okozott közvetlen és közvetett kibocsátásokat is. Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv három kategóriába sorolja ezeket a kibocsátásokat: 1., 2. és 3. hatókör. Számos módszer és online eszköz létezik a szénlábnyom kiszámítására, amelyeket különböző entitásokhoz, például országokhoz, szervezetekhez, termékekhez vagy egyénekhez alkalmaznak. Például egy termék szénlábnyoma segíthet a fogyasztóknak a környezetvédelmi szempontok figyelembevételében a vásárlási döntés meghozatalakor.

A szénlábnyom segít megkülönböztetni az éghajlatra nagy és alacsony hatást gyakorló gazdasági tevékenységeket, ami kulcsfontosságú a kibocsátáscsökkentési stratégiák kidolgozásához.

Az összehasonlítási egységenkénti szén-dioxid-egyenérték (CO₂e) kibocsátása a szénlábnyom kifejezésének általános módja. Tartalmazza az üvegházhatású gázokat, például a CO₂-t, a metánt, a dinitrogén-oxidot és más gázokat, és felméri a különböző gazdasági tevékenységekből, rendezvényekből, szervezetekből és szolgáltatásokból származó kibocsátásokat. Egyes meghatározásokban azonban csak a CO₂-kibocsátást veszik figyelembe, ami hiányos képet eredményezhet.

A szénlábnyom számításának különböző módszerei entitásonként eltérőek lehetnek. A szervezeteknél bevett gyakorlat az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv alkalmazása, amely három kibocsátási tartományt fed le:
– **1. hatálya:** Közvetlen kibocsátás.
– **2. és 3. hatály:** Közvetett kibocsátások. A 3. hatókörbe olyan forrásokból származó közvetett kibocsátások tartoznak, amelyek nem a szervezet tulajdonában vannak, vagy amelyek nem ellenőrzik.

Gyakori, hogy az országok fogyasztáson alapuló kibocsátási elszámolást alkalmaznak az adott évre vonatkozó szénlábnyomuk kiszámításához. Ez a módszer szuperszámítógépek által támogatott input-output elemzést használ a globális ellátási láncok elemzésére. Az országok általában nemzeti üvegházhatású gázleltárt készítenek az UNFCCC-hez, amelyek csak az országon belüli kibocsátásra koncentrálnak (területi elszámolás).

A fogyasztáson alapuló elszámolás átfogóbb, mivel magában foglalja az importból származó kibocsátásokat és a teljes szénlábnyomot is, beleértve a 3. körbe tartozó kibocsátásokat is. Ez a fajta jelentés magában foglalja a nemzetközi szállítást is, és részletesebb képet ad az éghajlati lábnyomokról.

A szénlábnyom általános megértése és mérése segít azonosítani azokat a területeket, ahol javítani kell és hatékonyan kell csökkenteni a kibocsátást, ami kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a fenntarthatóbb megoldások kialakításában.