Szakpolitikai megoldások a klímaváltozás nemzetközi rendszerére

Mivel a 2023-as év lesz az eddigi legmelegebb év, a Párizsi Megállapodás céljainak időben történő teljesítése érdekében tett intézkedések sürgőssége fokozódott (WMO, 2024). Az első globális számbavétel egyik fő megállapítása az volt, hogy „[…] a felek nem értek el a Párizsi Megállapodás céljait” (ENSZ, n.d.), ami azt jelenti, hogy fel kell mérni, hogyan lehet a feleket visszatérni a pályára.

Az állami és nem állami szereplők közös erőfeszítései ellenére a globális haladás továbbra sem elegendő az 1,5-ös küszöb eléréséhez ^{ról ről} C (IEA, 2023; UNFCCC, 2023a). Értékelésünk szerint a nemzetközi közösségnek újra kell gondolnia az alacsony szén-dioxid-kibocsátás elérését célzó megközelítéseit azáltal, hogy az országok helyett ágazatokra összpontosít. Közös javaslatunk első pillérének tekintjük. Ezen túlmenően, míg a legtöbb jelenlegi éghajlat-változási finanszírozás a mérséklésre irányul, több finanszírozásra van szükség az éghajlatváltozással kapcsolatos innovációhoz és alkalmazkodáshoz, hogy lehetővé tegyék a rendszerek átalakítását. Az új finanszírozási konstrukciók alkotják javaslatunk 2. pillérét. Végül úgy véljük, hogy a jelenlegi éghajlat-irányítási modellből nem csak az átláthatóság hiányzik, de ötéves globális felülvizsgálata késlelteti annak megállapítását, hogy jó úton haladunk-e – amit nem engedhetünk meg magunknak, mivel megnehezítheti az időben történő kiigazításokat. Javaslatunk 3. pillére ezért egy új módot ajánl a szereplők éghajlat-változási megfelelésének érvényesítésére egy digitális éghajlati elszámoltathatósági keret formájában. (Bővebben orfonline.org)